Jessica Shirvington - Elhívás

Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, amely bármikor szétszakíthatja őket. És persze ott van Phoenix is. A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll. A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapdájában vergődve ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat. A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is.

Író: Jessica Shirvington

Eredeti cím: Embrace
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2015.
Oldalszám: 392.
Sorozat: Violet Eden krónikák 1.

Már nem is emlékszem hol találkoztam ezzel a könyvvel. Rögtön megakadt a szemem a borítón, de aztán valahogy elfelejtődött. Most ismét rábukkantam és el is olvastam.

A borítóról:

Nagyon harmonikusnak és szépnek találom. A háttérben egy halvány városi látkép van, ami ugyan nem feltűnő, mégis kiegészíti a borítót. Alapból nem szeretem a lila színt, de ezen a borítón kifejezetten tetszik. Nem nagyon tudnám elképzelni másmilyen színnel.

Fülszövegről:
Kiderül, hogy a történet műfaja fantasy elvégre angyalok is szerepet kapnak benne. Megtudhatjuk belőle a főszereplőink neveit. Ami megzavart az-az, hogy én a Phoenix nevet mindig egy női névnek gondoltam. Ebben a műben azonban egy srác viseli. A fülszöveg sejteti, hogy az ellentétek igen erősek, amik harchoz esetlegesen háborúhoz vezetnek.

Történetről:

A történet eleje simán elmenne egy átlagos tiniknek szóló romantikus könyvbe. Tipikus a felállás. Egy lány, aki bele van zúgva egy helyes srácba, aki mellesleg a barátja is. A legjobb barátnő sem maradhat el, hogy bíztassa a főhősnőnket, tegyen lépéseket a kiszemelt srác megszerzése érdekében. A sztori teljesen átlagos lenne, ha nem jönne az a bizonyos csavar. 

Mit tennél, ha kiderülne, hogy akiben a legjobban bíztál nem is az-az ember, akit megismertél? Sőt valójában soha sem ismerted igazán?

Violet élete fenekestül felfordul, amikor fény derül a titkokra, amik meghatározzák az életét, és egészen a születésnapjáig fogalma sincs, mi folyik körülötte.

 A legtöbb ilyen történetben főszereplőnk a tizenhatodik, vagy tizennyolcadik életévét betöltve tesz szert képességeire. Ebben a könyvben azonban változtattak kicsit és a tizenhetes lett a bűvös szám.

Csodáltam a lányt, hogy nem menekült el fejvesztve, miután fényderült a titkokra. Én valószínűleg képen röhögtem volna, azt, aki olyat állít, hogy félig angyal vagyok. Aztán valószínűleg az illető közelébe se mentem volna többet.
Azonban Violet, nem így cselekedett, próbált a lehető legtöbb információhoz hozzájutni, miközben igyekezett elkerülni a Lincolnnal való találkozást.

A történet eleje, pörgős aránylag hamar megtudjuk a történet fő szálát. A közepe véleményem szerint kicsit vontatott, nem történik semmi olyan, ami annyira előlendítené a cselekményt, inkább háttér információkat tudunk meg, Phoenix által. Valamint Violet kezdi kiismerni az erejét, ami a történet végére kiteljesedik, azonban addig elég sok mindenen kell keresztülmennie.

Szereplők:

Violet: Egy erős akaratú, kitartó lány, néha számomra érthetetlen viselkedéssel. Phoenix befolyásolja az érzelmeit, valamilyen szinten irányítja őt. Violet mégis vele marad, pedig érzi, hogy valami nem stimmel. Ezt betudhatjuk annak, hogy befolyásoltság alatt áll, vagy annak, hogy egyszerűen egyszerűbb neki ez a megoldás. Én emiatt elég gyakran legszívesebben a falba vertem volna a fejem, hogy nem tűnik fel neki, hogy az orránál fogva vezetik, még, ha akkor rögtön nem is, de később leeshetne neki. Lincolnt messzire elkerüli, pedig elmondása szerint az egyik alapelve az, hogy nem menekül el, mégis ezt teszi. 

Emily Rudd

„…A lányunk a Keshet szíve, James. Violet ...- Mit jelent a Keshet?- A Keshet héberül szivárványt jelent. Anyád imádta őket. Azt mondta, a szivárvány a kapocs közöttünk és minden más között a világon: emlékeztet rá, hogy nem vagyunk egyedül. Tökéletesen jelzi a világosság és a sötétség közötti különbséget, és amíg van szivárvány, addig a világ számára is van remény. Az ibolyaszín a szivárvány legbelső színe, a szíve.”

Ryan Doom

Lincoln: Hát mit is mondhatnék róla. Kedvenc karakter lett. Kedves volt tőle, hogy próbált segíteni Violetnek, még azok után is, hogy csúnyán bánt vele. Rossz lehetett neki, hogy titkolóznia kellett a lány előtt, akit szeretett. Mégis inkább halogatta a dolgot, ahelyett, hogy mindent bevallott volna. Ez sajnos tipikus emberi vonás. Szeretjük halogatni az elkerülhetetlent. Ő is itt hibázott, ezzel magára haragítva Violetet, aki az „ellenség” karjaiban kötött ki.

William Levy 

Phoenix: Mint már említettem, a nevén akadtam ki a legjobban. Vagyis nem ez a megfelelő szó, inkább meglepődtem, aztán már csak furcsának tartottam. Szerintem eléggé megosztó személyiség. Nem igazán lehet eldönteni, hogy most a jó vagy a rossz oldalon áll. Talán még ő maga sem tudja. Segít Violetnek, néha mégis hátráltatja. Egyértelműen utálja Lincolnt, és az érzés kölcsönös. Befolyásolja Violet érzéseit, gyakorlatilag kihasználva őt. Emiatt sok mínusz pontot szerzett nálam.

Összességében egy érdekes történetet olvashatunk. Imádtam, hogy a fejezetek elején idézetek voltak, amik kapcsolódtak az adott fejezethez. Örültem neki, hogy attól függetlenül, hogy egy sorozat kezdő könyve, nem volt függővég. Ugyan voltak dolgok, amik lezáratlanok maradtak, de mégsem volt hiányom. Önálló könyvként is megállná a helyét, azonban várom a következő részt, hogy megtudjam, mi történik Violettel, Lincolnnal, Phoenixszel és a többiekkel.

Azoknak ajánlom, akik szeretik az angyalos történeteket, és nem zavarja őket egy kis horror beütés egy két fejezetben.  

Borító: 5/4

Kedvenc karakter: Lincoln

Kedvenc idézet: 

„Néha mindannyiunknak hinnünk kell abban, hogy még a káosznak is van célja.”