Anne Eliot - Toplistás szerelem

Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek… 

De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!

Író: Anne Eliot

Eredeti cím: Unmaking Hunter Kennedy

Kiadó: Móra Kiadó

Kiadás éve: 2016.

Oldalszám: 496.

Téma: Romantikus

A LOL-könyvek oldalán találkoztam először a könyvvel, amikor bemutatták a rajongóknak a legújabb LOL regényt. Szerelem volt első látásra. A borító teljesen megvett magának, mert színes, fiatalos, lendületes, és akárhányszor ránézek jobb kedvem lesz tőle. 

Ahogy olvastam a könyvet nem éreztem, azt hogy el lennék tőle ájulva, mert olyan laposnak éreztem. Gyakran megzavart a hirtelen szemszögváltás, és nehezen találtam meg ismét a fonalat, de ahogy haladtam a történetben megszoktam, szinte fel sem tűnt. 

A regény 4 részből áll, amik kisebb címmel ellátott részekre tagolódnak, ennek köszönhetően kicsit tördeltebb a mű, és olvashatóbb. A cselekményt a két főszereplőnk szemszögéből olvashatjuk, de E/3-ban.  Örültem, hogy több szempontból is megismerhetjük a történéseket, így átfogóbb képet kapunk, mi is folyik a szereplőink életében. 

Vere nem mindennapi karakter, tetszett, hogy nem sablonos, de néha mégis halálra idegesített a nehéz felfogásával, és a képtelen ötleteivel. A legelső benyomásom róla az volt, hogy totálisan őrült és fanatikus. Alapból egy különc, önbizalom hiányos, félénk lány, de még furábbá válik, amikor egy fiúval kell beszélnie, és emiatt igen kevés barátja van, szám szerint egy.  Aztán képbe kerül Hunter Kennedy, a GuardeRobe énekese, akivel hirtelen minden könnyebbé és egyben bonyolultabbá is válik.
Hunter nem egy tipikus rocksztár, nem csak az érdekli, hogy minél  több pénzt keressen és a lehető legtöbb rajongójával kezdjen ki - még ha az elején így is tűnt -, hanem azt szeretné, hogy zenélhessen és azt tehesse amit akar, és úgy ahogy akarja, anélkül, hogy az anyja, vagy a menedzsere megmondaná a tutit.
Ha már itt tartunk Martin (menedzser), a legellenszenvesebb karakter, mert nem számít neki semmi, a pénzen kívül. A fiút pénzforrásnak tartja, és nem törődik azzal, hogy milyen károkat okoz. Szerencsére nem szerepelt sokat a könyvben. 

Hunter anyját pedig  egyszerűen nem értettem... A könyv végére viszont minden világossá vált, és nem tudtam gyűlölni, teljesen átéreztem, hogy mit, miért tett, és hogy arra törekedett, hogy a fiának a lehető legjobb legyen. 

A történet kicsit sablonos, de élvezhető, főleg, hogy az írónő komolyabb problémákat is boncolgat a könyvben. Megjelennek a tiniproblémák, ezzel reálisabbnak érződik a regény, közelebb áll az olvasóhoz, mivel a célközönség elsődlegesen a fiatalabb korosztály, bár véleményem szerint az "idősebbek" számára is élvezhető. A fiatalok többsége  önbizalom hiányban szenved, úgy érezzünk senki nem ért meg bennünket,és mindenhonnan kilógunk, nem tartozunk sehova. Ilyenkor jönnek a tipikus problémák, hogy vajon tetszem-e annak a fiúnak, akibe totálisan beleestem, mit gondolnak rólam a többiek, állandó megfelelési kényszer alakul ki, kivételek persze mindig vannak. 

Vere is egy ilyen lány. Ennek oka, egy régen elkövetett baklövés, ami miatt kirekesztették. Hunter személyében egy új barátra talál, akivel önmaga lehet. Ez igaz a fiúra is, olyan dolgokba avatja be a lányt, amit senki másnak nem mondott el előtte. Hunter segít legyőzni a lány gátlásosságát, ezzel előrelendítve a szerelmi életét. Látszólag mindenki boldog kivéve főhősünket, aki nem is sejti,hogy Vere sem így képzelt el egy kapcsolatot, hiszen Curtis nem olyan, mint amilyennek elsőre gondolta. 

Két főszereplőnk egyre közelebb kerül egymáshoz, egyre több mindent tudnak meg a másikról. Bepillantást nyerünk Hunter múltjába, problémáiba, emiatt sokkal közelebb kerül az olvasóhoz, és jobban megértjük a tetteit, a viselkedését. 

A történet vége felé egy várható fordulat következik be, ami Vere idióta bátyjnak, Charlie-nak köszönhető, erről nem írok többet, nem szeretném lelőni a "poént". 

Úgy érzem meg kell említenem a könyv végén lévő "A szerző néhány megjegyzése" részt. Ez az egy oldal jobban elgondolkodtatott, mint az egész könyv. Olyan szimpátia ébredt bennem az írónő iránt, mint talán eddig soha. Ahogy megírta ezt az egy oldalt, egyszerűen nem jut eszembe más, minthogy aranyos, és segítőkész, vagy legalábbis megpróbál segíteni. Nem olvastam még ilyet egy könyvben sem, és elmondhatom, hogy kellett ez a végére, egy tökéletes "befejezés", ami segít abban, hogy másképp értelmezzük az egész könyvet. 

Ezt a regényt azoknak ajánlom, akik szeretik a romantikus könyveket, a kicsit őrült karaktereket, és szeretnének egy olyan regényt a kezükbe venni, aminek van mondanivalója, és nagyon is valós problémákat tár az olvasó elé. 

Értékelés: 5/4*

Nem került be a kedvenc könyv kategóriába, de egy tartalmas, mondanivalóban gazdag történet. Az események lassan indulnak be, de ha valaki elkezdi olvasni észre sem veszi és már a végére is ért. Akik szeretik a romantikus történeteket, azoknak bátran ajánlom a könyvet, mert a sablonosság ellenére az írónő tud újat mutatni az olvasóknak. 

A borító: 5/5

Szerelem volt első látásra, hiába mondják sokan, hogy ne a borító alapján ítéljük meg a könyvet, én mégis ezt tettem. Imádom, mert színes, lendületes, fiatalos, és ha ránézek mindig jobb kedvem lesz.

Karakterek: 5/4

Vacilláltam a 4 és a 3,5 között. Azért döntöttem végül a jobb pontszám mellett, mert a szereplők nem voltak sablonosak, és egy kis színt hoztak a klisékbe. 

Kedvenc karakter: Vere és Charlie szülei. 

Kedvenc jelenet:

*SPOILER* Amikor Vere az első randijára készül Curtis-szel és áthívja magához Huntert. *SPOILER VÉGE*

Kedvenc idézetek:

"Vere gondolatban elhadarta: "Nem igazi fiú, csak papír, most szökött egy poszterről. És természetellenes, kirakatbabakék szeme van." "

"- Egyetlen dolgot kell tudnod rólam: közelebb állok a sötét oldalhoz, mint bárki, akivel valaha találkoztál. Éppen ezért én se tudom, hogy bánjak veled."

"- Erről beszélek. Te még abban is látnál valami pozitívumot, hogy eljön a világvége, és mindent tüzes láva pusztít el. Olyan vagy, mint egy elkalandozott napsugár. Mindent megvilágítasz magad körül. Alig bírlak követni, túl sok szarsággal kell most foglalkoznom. Azt hiszem, simán csak megijesztettél, túl sok volt nekem ez a ragyogó boldogság."

"- Fogalmam sem volt róla, hogy rossz utakon keresem a boldogságot. Olyankor szoktam elkeseredni, mikor azt érzem, kicsúszott a talaj a lábam alól. Mikor mások irányítanak helyettem. Most viszont arra koncentrálok, hogy mindent megtegyek, ami tőlem telik. Érthető, amit mondok? Nem irányíthatok másokat, de önmagamat igen. Rajtam múlik, mit alkotok, és mit engedek a lelkembe."