Nádasi Krisz – Hogyan írjunk könyvet?

Az írást meg lehet tanulni?

Igen!

Kreatív írás, novellaírás, könyvírás, blogposzt, levél, iskolai fogalmazás, esszé írása - a kiadvány minden kérdésre válaszol. Ez az egyedülálló szakkönyv bevezeti az olvasót nemcsak a regényírás, hanem az általánosságban vett írás titkaiba is. Nádasi Krisz író, szerkesztő azt vallja, hogy a fogalmazás is egy olyan készség, ami gyakorlással és tanulással fejleszthető.

Krisz megmutatja, hogyan nézzünk a műveinkre madártávlatból, mondandónkat hogyan tagoljuk részekre, majd elrepít bennünket a szavak, betűk világába is.

Könyv vagy egyéb fogalmazás tervezése

Műfaji tanácsok

Írástechnika

Írói gyakorlatok, feladványok, példák

Saját kéziratunk szerkesztése

Könyvcím és fülszöveg írása

Gyakorlati tippek

Író: Nádasi Krisz

Cím: Hogyan írjunk könyvet?

Kiadó: Pongrác Kiadó

Kiadás éve: 2016.

Oldalszám: 380.

Téma: Segédanyag, tankönyv

A mai bejegyzésem Nádasi Krisz új könyvéről fog szólni, amiben megmutatja, szerinte hogyan kellene megírni egy jó és igényes művet, legyen az szó egy regényről, novelláról vagy akár egy egyszerű iskolai fogalmazásról. 

A könyv egy előszóval kezdődik, ami nagyvonalakban bemutatja, hogy az írónő milyen témákat fog feszegetni az elkövetkezendőkben. Ahogy a tartalomjegyzékben is láthatjuk a mű kisebb egységekre van osztva, úgymond minden téma kap egy-egy fejezetet és alfejezetek is vannak, így átláthatóbb és könnyebb megkeresni azt a részt, ami éppen érdekel bennünket.

Az első két fejezet inkább az alapokat ismerteti, míg a harmadik fejezettől már áttérünk az irodalmi oldalra. Az írónő kivesézi az egyes műfajokat, rendszerezi őket, és néhány megjegyzést tesz hozzájuk, amit fontosnak tart. A negyedik fejezet és az utána következők pedig már inkább a szerkesztési, nyelvtani dolgokról rántja le a leplet, aztán kapunk egy összefoglalót is, hogy minél jobban a fejünkbe vésődjenek a fontosabb momentumok. Az írónő a mű elkészülte után sem engedi el az író kezét. Tanácsokkal látja el a szerkesztéssel kapcsolatban is és különböző oldalakat mutat be, amik segíthetnek útjára bocsátani a kéziratot, hogy kiadott könyv lehessen.

Egyszer régen, évekkel ezelőtt volt már szerencsém egy ilyen témájú könyvhöz, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Lelkesen vetettem bele magamat az olvasásába illetve a gyakorlati feladatok megoldásába, aztán rájöttem, hogy valójában fogalmam sincs, hogy amit csinálok az jó-e, így felhagytam a gyakorlatok elvégzésével. Ennél a könyvnél viszont nem kellett attól tartanom, hogy elveszik az érdeklődésem a feladatok iránt, ugyanis a mű végén megtalálható néhánynak a megoldása, ami szerintem egy nagyszerű ötlet.

A könyvben az írónő halmozza a kérdéseket, ezzel elgondolkodtatva az olvasót, mégis a megoldás felé terelget. Nem csak így segít a fejlődni vágyó írónak, hanem úgy is, hogy a nagyon lényeges dolgokat kiemeli, a fogalmakat megmagyarázza és példával, ábrával szemlélteti is azokat.

Egyben elolvasva tömérdek mennyiségű információt kaptam, valószínűleg ha kisebb részletekben olvassa az ember, jobban rájön az összefüggésekre, és több ideje van elmerengeni az egyes részek magyarázatain, és elgondolkodhat, hogyan is alakítaná a saját történetét.

Egy kicsit száraz és tömör a mű, nagyon kellett figyelnem, hogy megértsem a lényeget a mondatkoszorúk között, ugyan a szöveget néha megtöri egy-egy poénosabbnak szánt történet, de ez inkább csak a monotonitást szakítja félbe.

"Ha például azt írod a könyvben, hogy a nyúlfarm azért sikeres, mert a nyulak nagyon jó immunitással bírnak, és nem kell betegségekkel, állatorvossal vacakolni, akkor az olvasód ezt szentírásként fogja tőled elfogadni. Mert a könyveknek mindig hiszünk. Aztán egyik olvasód egy vállalati bulin véletlen meghall egy nyúltenyésztéssel kapcsolatos sztorit, és közbekotyog, hogy „de hát a nyulak nagyon stramm állatok”, és közröhej tárgya lesz, mert a nyulak igenis ok nélkül, és akármikor képesek feldobni a talpukat, mert minden apróságra érzékenyek."

Vannak témák, amik túl nagy lére vannak eresztve, az írónő nagyon körbejárja az adott témát (antihős), míg egyes részeket kicsit elhagyagoltnak érzek (mellékszereplők). Néhány fejezetnél hiányérzetem volt, olyan hirtelen vége lett, hogy azt hittem pár sorral eltévedtem, vagy esetleg túllapoztam.

Valójában ez a mű egy tankönyvnek felel meg, egy segédanyagnak, amiben össze van gyűjtve néhány írással kapcsolatos információ, tanács, weboldal, könyv. Összességében nem rossz könyv, biztos vagyok benne, hogy, ha valaki tényleg komolyan gondolja, hogy tanulni szeretne, az talál magának hasznos tippeket, tanácsokat a könyvben.

Azoknak ajánlom, akik úgy érzik, hogy szükségük van a fejlődésre az írás terén, de nem szeretnének tízezreket fizetni egy tanfolyamért, vagy éppen nincs elég idejük rá. A könyv az alapoktól segít felépíteni a művet, gyakorlati feladatokkal, példákkal, hasznos weboldalakkal és tanácsokkal.