2017. július 11., kedd

Bella Andre - Hadd legyek az Igazi

Victoria Bennett, a fiatal és tehetséges szobrászművész tizenöt év után tér vissza szülővárosába, San Franciscóba, ahol egy fontos művészeti ösztöndíjra készül. A zsűri egyik tagja azonban szemet vet rá, így nemcsak ő, de a karrierje is veszélybe kerül. Vicki jól tudja, hogy legjobb barátja, a híres és rendkívül jóképű baseballjátékos, Ryan Sullivan a segítségére siet majd, hiszen a férfi az egyetlen, akiben középiskolás kora óta megbízik.

Ryan lelkesen fogadja Vicki visszatérését, és bármit megtenne, hogy megóvja őt a zsűritag zaklatásától – még abba is belemegy, hogy eljátsszák, egy párt alkotnak és eljegyezték egymást. Ám amikor színlelt csókjaik és simogatásaik egy rendkívül érzéki, mámoros éjszakába torkollnak, mindketten aggódni kezdenek, hogy örökre elrontották másfél évtizede tartó barátságukat.

Vajon életük legsúlyosabb hibáját követték el? Vagy pedig épp ellenkezőleg: a barátság és a szerelem tökéletes elegye csak most került elérhető közelségbe mindkettejük számára?

Író: Bella Andre
Eredeti cím: Let Me Be the One
Cím: Hadd legyek az Igazi
Kiadó: Kossuth Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Oldalszám: 344.
Sorozat: A Sullivan család 6.
Téma: Romantikus


Hatalmas köszönet a Kossuth Kiadónak a könyvért! :) 

A Sullivan család sorozat hatodik része ez a könyv, ám ha valaki nem olvasta az előző köteteket azoknak sem kell kétségbeesnie, hiszen önálló regényként is megállja a helyét, és nem kapcsolódnak olyan szorosan a sorozatrészek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy anyukám is elolvasta a könyvet és örömmel írta nekem (éppen írásbeliről tartottam haza), hogy elcsente a könyvet és, hogy máris a felénél tart. Mire elmondtam neki, hogy ez egy sorozat hatodik része, ő pedig kijelentette, hogy nem mondta volna meg ezt róla.
A lényeg az, hogy nem csak nekem, de neki is nagyon tetszett a történet, ami nem meglepő, hiszen közel azonos az ízlésünk könyvek terén.

Volt szerencsém olvasni az előző öt regényt is,és bátran mondhatom, hogy Bella Andre nagyszerű írónő, mindegyik regényében van valami amitől még szerethetőbb lesz, talán azért, mert realisztikusan ír. A szereplők szerethetőek, húsvér emberek, akik hibákkal is hibátlanok, akiket az ember önkéntelenül is a szívébe zár.

Ahhoz, hogy rendesen értékelni tudjam ezt a könyvet egy kicsit bele kell folynom a többi kötetbe is, de igyekszem ezt a legkevesebb spoilerrel megtenni.

Marcus, Chase, Gabe, Sophie, Lori, Zach, Ryan, Smith. Ők nyolcan erősítik a "gyerekek" táborát.
Őszintén nem tudom, hogy a testvéreknél mi a születési sorrend, de valójában nem is olyan lényeges ez az információ. A Sullivan család egy összetartó, kedves és eléggé vegyes társaság. Fényképésztől a tűzoltóig, a baseballjátékostól a színészig sokféle foglalkozás megtalálható náluk. Igazán színes és változatos a család. Mire elérünk a sorozat hatodik részéig Chase, Marcus, Gabe, Sophie, és Zach is megtalálja a párját, ettől függetlenül az írónő utal mindenki történetére.

A Hadd legyek az igazi Ryanről a baseballt játszó Sullivan testvérről szól, valamint Victoriáról, akinek foglalkozása nem is térhetne el jobban főhősünkétől, ugyanis a lány egy művészlélek. Ebből kifolyólag gondolhatnánk azt, hogy semmi közös nincs szereplőinkbe, de ez a feltételezés hibás, hiszen úgy illenek egymáshoz, mint a csavar az anyához.

Az előző könyvekkel ellentétben Ryan és Victoria gyermekkoruk óta ismerik egymást és nagyon jó barátok. Most pedig jöjjön a szokásos megállapítás hogy fiú - lány barátság nem létezik, na, hát ebben az esetben ez nagyon is igaz, és az első pár oldal után rájön az olvasó, hogy mindig is többet éreztek egymás iránt, na, jó ezt a könyv elolvasása előtt is mindenki tudta.

Hősnőnk egy kis slamasztikába kerül és hát az ember kit hív segítségül, ha baj van?  Hát természetesen a legjobb barátját, aki persze a világ egyiket leghíresebb baseballjátékosa. Ryan az első hívásra felpattan fehér lovára és megküzd a csúnya, gonosz sárkánnyal. Ugye milyen cuki?

Komolyra fordítva a szót Ryan és Victoria barátsága átalakul, legalábbis mindenki más szemében, hőseinknek el kell játszani azt, amire ők maguk is évek óta vágynak. Becsapnak mindenkit vagyis azt hiszik, valójában  önmaguknak ásnak vermet, végül pedig végleg egymás hálójában ragadnak.
Mint minden történetben itt sem marad el a bonyodalom. Ryan részéről a hírnév, Victoriáéról az exe és egy bizottsági tag túlzott érdeklődése okoz problémát.

A könyv elég kiszámítható, nem igazán tartalmaz váratlan fordulatokat, ezért szerintem akkor a legjobb olvasni és akkor tudjuk értékelni igazán, ha éppen fáradtabbak vagyunk a megszokottnál. Egy könnyed, romantikus történet, a maga 344 oldalával nem mondható rövidnek, de annyira hosszú sem. Ha olyan hangulatban van az ember 1-2 nap alatt nyugis tempóban simán elolvashatja, nálam ez egy kicsit tovább tartott, nem volt hozzá kedvem. Nagy lendülettel kezdtem neki, de úgy a felénél megálltam, végül pár hét után folytattam és akkor már sikerült a végére érnem. (Az más kérdés, hogy molyon elfelejtettem befejezettnek jelölni, és a napokban tettem ezt meg. :D)

Értékelés: 5/4
A sorozatrészek közül nem ez a regény volt  a kedvencem, de a stílus ugyanolyan volt, mint amit már annyira megszerettem, így hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magamat az olvasásba. A felénél megálltam egy kis időre, de ennek ellenére tetszett a könyv.

Borító: 5/3,5
A borítótól nem vagyok annyira elájulva,  illik a sorozat többi részéhez, ugyan azok sem  lettek a kedvenceim, de így alakult a dolog. Örültem volna, ha a kiadó változtatott volna rajta, de akkor viszont nem illettek volna egymáshoz a kötetek, így teljesen megértem a döntést.

Karakterek: 5/4
A szereplők szerethetőek voltak, és érezhető volt a főszereplők között a kémia. Nem volt felesleges karakter, mindenki adott valamit a történethez.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése