2017. november 15., szerda

Rácz - Stefán Tibor - Mikrofonpróba

Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.
Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?
Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.
Bunkó srácból is lehet álompasi?
Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.
Az első szerelem tényleg az utolsó marad?
A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.
De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?
Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.
Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás...

Író: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Mikrofonpróba
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Sorozat: Szállj a dallal! 1.
Oldalszám: 368.
Téma: LMBT

Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak! 
Nem olvastam még Tibitől semmit, de sok helyen találkoztam már a könyveivel, most pedig lehetőségem adódott új regényének elolvasására.

A Mikrofonpróba nem nevezhető éppen egy esti mesének, a maga 364 oldalával, ami alapból nem is okozott volna akkora problémát, de sajnos nem olvastatta magát a történet. Ráadásul szerintem egy kicsit túl sok szereplővel kellett foglalkozni egyszerre. Öt személy életét, problémáját kellett figyelemmel kísérni, és egy picit információtúltengés alakult ki, ami miatt gyakran elvesztettem a fonalat, hogy akkor most ki, kivel, mikor, hol, mit csinál. De hősiesen küzdöttem, és igyekeztem minden információt a megfelelő személyhez társítani.

Sok utalás volt az előző két kötetre, ami kicsit zavaró volt számomra, mert azt hittem, hogy ez attól független lesz, végül rá kellett jönnöm, hogy gyakorlatilag annak a folytatása, más szereplőgárdával (később rájöttem, hogy ez egy spin off sorozat, így mindent megértettem), de ennek ellenére nem kavart bele nagyon a könyv értelmezésébe.

Főszereplőink Hanna, Máté, Dávid és Áron, valamint Xiara, akik mind az Ady koliban laknak. Történetük augusztus 31-én kezdődik, és október 28-án ér véget, ami azt jelenti, hogy két hónap történéseit öleli fel a könyv. Eközben valójában nem sok minden történik.

Áron és Dávid szenvedtek egy sort, vagyis gyakorlatilag alig volt olyan pillanat a könyv során, amikor mind a ketten elégedettek lettek volna, teljes mértékben.

Máté egy jó nagy bunkó volt az idő nagy részében, amit szerintem nem foghatunk a gyermekkorában történt eseményekre, és bár voltak olyan jelenetek, amikor, azt éreztem, hogy nem reménytelen annyira a srác, nem lett a kedvencem.

Hanna, hát ő valahogy csak volt, de mindenhol. Nem igazán volt olyan jelenet, ahol előbb vagy utóbb fel ne bukkant volna. Nem éreztem különlegesnek a karakterét, ugyan volt haszna, mert mint írtam az előbb mindenben benne volt a keze.

Xiara, hát ő egy külön történet, az idő nagy részében ő is elvolt magának, ám amikor felvetődött a származása, akkor igencsak odatette magát, és ami plusz pont számára, hogy a könyvben a kedvenc részem hozzá kapcsolódik. Az őszinte levél/esszé, amit az ösztöndíj bizottságnak írt, nagyon jóra sikeredett.

A történet eleje teljesen átlagos, gimis mindennapok, egy kis háttérrel, de annyira nem mondanám nagy durranásnak, ettől függetlenül, azt sem mondhatom, hogy olvashatatlan volt. Amikor a könyv fő szála a kollégium bezárásának lehetősége bekerül a képbe, akkor kezdtem jobban élvezni, ekkor már az olvasás is jobban ment, a kezdeti szenvedéseimmel ellentétben. A srácok elkezdtek együtt dolgozni, egy nagyobb cél érdekében, és inkább ez került előtérbe a személyes, olykor szerintem eltúlzott problémáikkal szemben, bár azért ez sem ment zökkenőmentesen.

A sok főszereplő mellett szerencsére, nem  kellett sok mellékszereplővel foglalkozni, egy-két kivétellel el is lehetett feledkezni a többiekről, amit nem bántam. Ami viszont nagyon szemet szúrt, hogy szinte minden második oldalon ilyen-olyan formában felbukkantak a híresebb könyvek. A Csontváros már számomra túlzó mennyiségben bukkant fel, Hannának nagyon tetszhetett, ha ennyiszer megemlíti, még akkor is ha gondolatban teszi ezt.
Ez valahol jó lehet, mert ha a könyv elolvasása után éppen nem tudod mit olvass, akkor nagyon sok ötletet, tippet adhat. Ugyan a legtöbb említett regényt már olvastam, de volt egy-kettő, amihez még nem volt szerencsém.

Összességében egy egyszer olvasós történet, a különlegessége, hogy az író nem fél a "tabuktól". Bátran beleszövi a történeteibe a homoszexualitást, a rasszizmust és az ezekhez hasonló témákat, amiket nem igazán jelenítenek meg más könyvekben.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése