Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

Író: Jennifer L. Armentrout
Eredeti cím: Obsidian
Cím: Obszidián
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013
Sorozat: Luxen 1.
Oldalszám: 422.
Téma: Földönkívüli, Romantikus

Évekkel ezelőtt olvastam először a könyvet, és imádtam, azóta többször is újraolvastam már. A sorozat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy könyvmollyá váltam, hiszen pozitív élményt hagyott maga után. Ugyan újraolvasás nélkül is megtudtam volna írni ezt a bejegyzést, de úgy gondoltam mégis jobb lesz feleleveníteni az eseményeket, és azért kíváncsi voltam most 20 éves fejjel milyennek látom az írónő által megalkotott világot, karaktereket.

Már az első oldalon szemet szúrt, hogy magyarul milyen jól összejött Katy könyves blogjának, és a település nevének a csengése. Katy Kattant Könyvkuckója és Ketterman. Mennyi k és t, bár ez lehet csak számomra olyan nagy dolog, más csak nevet rajta, de azért nekem tetszett. A másik az a hősnőnk póló felirata, ami büszkén hirdeti: "Az én blogom jobb, mint a te vlogod."

Szerintem, ezt a két dolgot össze sem lehet hasonlítani. Teljesen más, egy kamerába beszélni, felvállalva a véleményeddel a hangodat és az arcodat is, mint a monitor előtt ülve leírni a gondolataidat. Nekem nem lenne bátorságom az előbbit csinálni, ugyan az elején az utóbbival is akadtak problémáim, de azóta már megszoktam a helyzetet, bár azért még néha (na jó, elég gyakran) vannak kétségeim, amiket igyekszem legyőzni.

Visszatérve a könyvre a történet kiindulási pontja az, hogy Katy és az anyukája új helyre költözik, ahol szinte azonnal megismerkedik a bunkó, de hihetetlenül helyes Daemon Blackkel. Már a legelső pillanatban összevesznek, tehát mondhatjuk, hogy nem igazán indul harmonikusan a kapcsolatuk, de hát mind tudjuk, hogy mi lesz a vége, elvégre totálisan kiszámítható a könyv, már ami a romantikus szálat illeti.

"Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága."

A történet eleje teljesen átlagos, gyakran találkozunk hasonló szituációkkal más romantikus könyvekben is, ám, mint ahogy a fülszövegből kiderül, hősünk, Daemon és bagázsa földönkívüliek. Ezzel kapott is egy kis csavart, az amúgy teljesen hétköznapi, és klisés alapötlet. Elvégre sokkal érdekesebb egy ember-idegen kapcsolata, és több lehetőség is van benne. Az írónő pozitív színben igyekezett feltüntetni E.T-t. Elvégre mindenki jobban örül Daemon kockáinak, mint az előbb említett lény kinézetének. Ezt a folyamatot Stephenie Meyer ötletéhez tudnám hasonlítani. Ő is gondolt egyet, és ettől az emberek nem egy vérszívó, napon elégő szörnyeteget látnak lelki szemeik előtt, ha meghallják a vámpír szót, hanem egy napfénytől csillogó, kulturáltan táplálkozó, gyönyörű teremtményt. Ugye mennyivel barátságosabb az utóbbi felállás?

Tehát adott egy tökéletes lény, aki először egy totális nagy bunkó, de aztán kezdjük megismerni, és kiderül, hogy ez csak egy védekező mechanizmus, így próbálja távol tartani magától az embereket. Hát a terve Katy-n nem működik, amihez sokban hozzájárul, hogy a húga Dee, mindenképpen össze akar barátkozni a lánnyal. Aztán egy baleset miatt, már ha akarnák sem szabadulhatnak meg tőle, a védelme érdekében egyre közelebb kerül a testvérekhez, ami még több bonyodalmat szül.

Természetesen a képletből az ellenség sem maradhat ki, így hőseinknek nem csak az érzelmekkel, de velük is meg kell küzdeni, valamint a múlttal is, ami mint egy éles kard lebeg a fejük felett.

A történet során a kis csipet csapattal sok minden történik, eseménydús a könyv, így az olvasó sem unatkozik közben. Lesznek karakterek, akiket megszeret és olyanok is akiket megutál, vannak idegesítő pillanatok, amikor az ember azt mondja ennyi elég volt belőle, de ha nem adja fel, akkor a végén azt fogja mondani, hogy azért összességében nem is volt rossz. Évekkel ezelőtt szerettem, most már nem érzek akkora szerelmet, de még mindig, azt mondom, hogy bántam volna, ha ez az élmény kimaradt volna az életemből.